kékes rétihéja*

*: Beleértve a Circus hudsonius (amerikai rétihéja) néven önálló fajként is ismert Circus cyaneus hudsonius alfajt is.

Hazai előfordulás
1922–1956 között hat alkalommal került elő fészke, mind a Dunántúlon. Rendszeres téli vendég, elsősorban a sík területeken jelenik meg. Az alföldi téli táj jellegzetes madara. A zárt erdők kivételével kisebb számban az ország minden részén előfordul. Leggyakrabban lucernatarlók felett figyelhető meg, de bármely más mezőgazdasági művelés alatt álló területen és természetes gyepek felett is mutatkozhat, amennyiben azon legfontosabb zsákmányállata, a mezei pocok nagyobb számban előfordul. Az első példányok szeptemberben jelennek meg, nagy részük októberben éri el a Kárpát-medence térségét. A telelők száma nagymértékben változhat a hóborítás mértékétől függően. Enyhe teleken november és február között nem változik egyedszámuk. Március elején, közepén hagyják el a Kárpát-medencét, az utolsó példányok április elejéig kitarthatnak.
A telelő egyedek sajátos tulajdonsága, hogy közös éjszakázóhelyeket használnak, amelyeken nagyobb távolságról gyűlnek össze a madarak. Esetenként 100, vagy akár azt meghaladó számú kékes rétihéja is megfigyelhető egy-egy biztonságos helyen. A telelők száma az időjárástól, illetve a mezeipocok-gradációtól, vagy éppen annak összeomlásától alapvetően függ. Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya által 2019–2021-ben nyolc alkalommal, éjszakázóhelyeken szervezett országos számlálás során minden esetben kevesebb, mint 550 példány jelenlétét sikerült megállapítani.

Forrás: Haraszthy L. & Bagyura J. 2022. Kékes rétihéja. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 373–374.